Felpattan a szemem. A madárcsicsergést csörömpölés váltja fel. Az egyetlen szabadnapom a héten, és erre kell ébrednem. Már hozzászokhattam volna ezekhez a zajokhoz, főleg hétvégente.
Lelesek a galériáról, ez az én birodalmam. Szüleim, ha szeretnének sem lennének képesek ide feljutni. Épphogy kidugom a fejem, hogy lenézzek, és belássak az ütött-kopott konyhába. Közben megakad a szemem egy-két koszos ruhakupacon, és látomásként jelenik meg előttem, ahogyan tíz perc múlva sikálom ki belőlük az alkohol foltokat, a sarat és még istentudja, micsodát.
A konyhában anyám tántorogva hajol a nagyanyámkorabeli lábosért. Valószínűleg azon mesterkedett, hogy összeüssön valami reggelit nevelőapámnak. Úgy tűnik, ez megint kudarcba fulladt. Egy perc sem telik el, és máris kiabálás tölti meg a kis házrészt, amiben élünk. Erre egyébként is felkeltem volna, ha a csörömpölésre nem.
Összegumizom a hajam, összeszedem minden lelki erőmet és lemászok a galériámról. Az én szigetemről, ami biztonságot nyújt. Önként elhagyom, hogy új nap elé nézzek.
Egészen normálisnak tűnnek. Még biztosan tart a mámor. A múlt éjjeli felesek még nem tűntek el maradéktalanul. A kiabálás sem haragos hangvételű, még nem. A szörny még alszik.
Belépek a konyhába, köszöntöm őket. Meglepetésemre kapok viszonzást, megérdeklődik, jól aludtam-e.
Álmomban máshol jártam, valahol, ahol apokalipszis készülődött. Elgondolkoztam, hogy soha többé nem teszem a lábamat az utcára, és féltem. Felébredni sem volt sokkal kellemesebb élmény, de innen legalább nem félek elmenni.
Miközben felteszem főni a tojást, amire anyám készült, az üregre gondolok. A tartalékra gondolok, ami még nem elég ahhoz, hogy lecsússzak az üregen. Még kell hozzá gyűjtenem valamennyit, hiszen az üregbe a belépő nincsen ingyen. Semmi sincsen ingyen. A műanyag üveges bor sincsen ingyen, és nem jön magától házhoz, ezért összeszedem magam, hogy boldoggá tegyem szüleim, elindulok a sarki boltba… és még csak reggel van. Túl kell élni ezt a napot is. A szabadnapok a legrosszabbak. Ilyenkor semmi esetre sem vagyok szabad. Legalább a mosás későbbre marad…
Kommentek